Hosszútáv és pillanatkép - két interjú Lukács Miklóssal

A hangszer ősi, mégis kortársként kell megszólaltatni, a hagyományt frissé, maivá kell tenni, a teret be kell tölteni szabadsággal. Leírva mindez nem látszik bonyolultnak, csak a megvalósításnál akad egy kisebb probléma: nincsenek még lábnyomok, amikbe lépni, vagy amiket követni lehetne. Minta azért van, például: Rácz Aladár, Igor Sztravinszkij. Persze így meg a mérce kerül nagyon magasra. Szerencsére „akadnak" útitársak. Most már csak el kell végezni a fenti feladatsort. Hogyan lehet lefordítani mindezt koncertekre, lemezkészítésre, zeneszerzésre, vagyis egyesével megtenni a lépéseket, és miért mérföldkő a Blue Note-nál megjelenő lemez, erről beszél Lukács Miklós a Kortársonline-nak és a Magyar Nemzetnek adott interjúkban.

A cimbalom eredete, szerepe és mai lehetőségei az első kérdésekben felmerül:

„(...) Mennyire terhelhető a cimbalom? Van olyan zenei műfaj, amiben nehezebben érvényesül a hangszer, vagy a nagy lehetőségek tárháza kínálkozik fel előtte?

- Ugyanolyan hangszer, mint a többi, abszolút terhelhető. Az 1800-as évek közepén bekövetkezett egy nagy újítás, ami Schunda Vencel József nevéhez fűződik. Ő koncertpódiumra emelte a cimbalmot, négy lábbal látta el, mert az akkori zenei igény megkövetelte, hogy ez a hangszer az előadások részese legyen. Utána Erkel, Liszt Ferenc fedezte fel a cimbalmot magának és a magyar zenének. Most már nemzetközi szinten is sikereket ért el. Rengeteg külföldi cimbalmos játszik, sőt beszélhetünk nyugat-európai cimbalomművészekről. Egy idő után világszinten is közkedveltté válhat a cimbalom, de ez egy hosszú és kemény folyamat része. (...)

Ebben a folyamatban nyitott, inspiráló alkotótársakkal lehet együtműködni:

„(...) Több zenekarban játszott már. Hol érezte a legjobban magát, hol tudott igazán kiteljesedni?

- Az első időszakokban sok mindent csináltam, kerestem az utam. Majdnem mindenkivel jól éreztem magam, mindenkitől kaptam valamit. Vannak zenekarok, amikben régóta benne vagyok, ilyen a Dresch Quartet, ahol több mint tíz éve játszom. Ezen kívül a Borbély Mihállyal való együttműködés fontos, akivel több zenekarban működtem közre. (...)

Persze a zeneirodalom is meghatározza lehetőségeket:

„(...) - Nekünk a kortárs zene az irodalmunk. Sztravinszkij volt az első, aki cimbalomra írt darabokat. Számunkra a romantika, a bécsi klasszikusok korszakából nem voltak az átiratokon kívül önálló darabjaink. Ezért a kortárs zenére mindig nyitottnak kell lennünk. Eötvös Péter darabját tavaly mutattam be Portóban, és idén ősszel tervezem a magyarországi fellépést. (...)

Szerzett saját darabokat is. Milyen időközönként veszi ezeket elő?

- Régebben klasszikus zenészként rengeteg saját darabot írtam. Érdekelt, meddig tudom a cimbalom határait feszegetni. Emellett mindig voltak inspiráló darabok, s általában azokat kortárs zeneszerzők írták. Autodidakta módon komponáltam, zeneszerzést soha nem tanultam. A napokban is folyamatosan írok, mert májusban fogjuk felvenni a következő (trió) lemezünket, és dolgoznunk kell. Balogh Kálmánnal is készítünk egy új duólemezt, oda is komponálok. Azt a régi hagyományt viszem tovább, miszerint a zeneszerző és az előadó nem válik külön. A jazzben ez a régi, szép hagyomány máig megmaradt.(...)" (Kortársonline)

De nem csak e kettő, hanem további két lemez is készül, az egyik Szakcsi Lakatos Bélával, a másik Charles Lloyddal, nem máshol mint a Blue Note-nál(!):

„(...) Az elmúlt hetekben Szakcsi Lakatos Bélával adott közös koncertet, és ha jól tudom, tervezik a tíz éve kiadott Check it out, Igor című lemezük folytatását.

– Tíz éve Gőz László, a BMC jelenlegi vezetője keresett meg, hogy egy megüresedett stúdióidőt kitöltve lenne-e kedvem közös lemezt felvenni Bélával. Persze, hogy volt, hiszen gyerekkori idolomról van szó, ám mindössze egy hetünk maradt a felkészülésre. Így aztán bementünk és improvizáltunk. Az első ötleteket felvettük, és hat óra alatt el is készült a lemez. Ennek az anyagát azóta is játsszuk, így jött az ötlet, hogy a tízéves évfordulón csinálhatnánk egy új albumot. Sok minden megváltozott az elmúlt tíz évben, a zenei gondolkodásom is átalakult, emiatt ismét nagyon friss, ugyanakkor teljesen más lesz az album, mint az első volt. (...)

2013-ban a wroclawi Jazztopad fesztiválon a világhírű szaxofonos, Charles Lloyd együttesében játszott, nemrég pedig jött a hír, hogy a zenekarnak idén áprilisban albuma is megjelenik. Hogy találtak egymásra Charles Lloyddal?

– Három éve a Müpában adott koncertet, amit jó előre kinéztem magamnak. Három héttel a koncert előtt aztán felhívtak a Müpából, hogy lenne-e kedvem együtt játszani Lloyddal, aki nagyon kíváncsi a magyar hangszerekre. Hogyne lett volna, hatalmas megtiszteltetés, így Dresch Mihállyal és Borbély Mihállyal együtt néhány szám erejéig beszálltunk a koncertbe. Zenéltünk egy jót, utána barátságban elváltunk, és ennyiben maradt a dolog.
  
   Aztán eltelt egy év, és egyszer csak Dorothy Darr, Lloyd felesége és menedzsere írt egy e-mailt, hogy a wroclawi fesztiválon lenne-e kedvem fellépni a zenekarral.
Lloyd erre az alkalomra írt egy szvitet, amely a régi amerikai dzsessz és blues attitűdjét képviseli, de szerette volna mindezt különleges elemekkel párosítani. Így került a képbe Szokratisz Szinopulosz görög lírás, és én. A koncert napján délelőtt derült ki számomra, hogy a fellépés egyben lemezfelvétel is. Úgy voltam vele, nem biztos, hogy jó, ha egyből felvesszük, de tévedtem.
Fantasztikus zene alakult ki, tele nyitott térrel és szabadsággal. Azóta több koncerten játszottunk már együtt, legutóbb Londonban, a Barbican Centre-ben, ahol kiderült, hogy most áprilisban a Blue Note Records megjelenteti a Wroclawban felvett lemezt. New Yorkban, a Metropolitan Múzeumban lesz a lemezbemutató április 18-án, utána a San Franciscó-i dzsesszfesztiválon adunk két koncertet. 

A Blue Note Records az egyik, vagy talán a legfontosabb dzsesszkiadó a világon, számtalan legendás muzsikus lemezét jelentették meg Miles Davistől Thelonious Monkon át John Coltrane-ig, milyen érzés szerepelni egy kiadványukon?

– Elvonatkoztatva a saját karrieremtől, a kollégáimmal hosszú ideje azért küzdünk, hogy kivívjuk a cimbalomnak azt a figyelmet, amelyet megérdemel, ami kinyitja számára a teret, hogy egyenrangú hangszerként fogadják el, hogy bekerüljön a világ zenei vérkeringésébe. Ennek nagyon fontos állomása ez a lemez: azt hiszem, én leszek az első cimbalmos a Blue Note Recordsnál. Remélhetőleg így más stílusok képviselői is rádöbbennek, hogy milyen fantasztikus ez a hangszer. 
És talán elindul egy hasonló folyamat, mint a klasszikus zenében, ahol Rácz Aladár tette elfogadottá a cimbalmot. Ennek lassan száz éve, ideje lenne tehát, hogy ismét valami világraszóló történjen. Manapság új csatornák állnak rendelkezésünkre, hogy eljussunk a közönséghez, de ezeket meg kell találni, és biztosítani kell a megfelelő hátteret. Ezzel az albummal úgy érzem, a háttér most már biztosított.(...)" (Magyar Nemzet)

„(...) Áprilisban a Blue Note Recordsnál jelenik meg a Wild Man Dance Suite című lemezünk, s azt hiszem, hogy náluk cimbalmos még nem vett fel anyagot.
Ez is egy mérföldkő, s fontosabb, mint az én karrierem, hogy megmutathatom a cimbalmot, hozzájárulhatok az elterjedéséhez, a megismeréséhez.
Ha ezek egy kis reménysugarat tudnak adni a többi zenésznek, akkor már megérte csinálnom. (...)" (Kortársonline)

A lemezbemutató koncertekről, a tanításról, az amerikai turnéról és a Balogh Kálmán - Lukács Miklós Duó, az idén Budapesten megvalósuló WOMEX-es, fellépéséről részletesebben az interjúk teljes változatában olvashat:
„A kortárs zene az irodalmunk” (Ayhan Gökhan, Kortársonline, 2015. február 27.)
„Ideje, hogy valami világraszóló történjen” (FIB, Magyar Nemzet, 2015. február 25.)