„Gazdag, érzékeny árnyalatokat alkalmazó színábrázolás, összefoglaló jelleg, amellyel Lukács oly magasra állította a mércét”

Így összegzett H. Magyar Kornél a Fonó szervezésében, a BMC új központjában megtartott Budapest Folk Fest után a Fidelio.hu-n.
Lukács Miklós szólóban és duóban is fellépett a gálakoncerten, amely a két, kimagasló értékeket teremtő és hagyományokat éltető zenei intézmény együttműködésében született meg.

„(…) Számomra az este legizgalmasabb része mégis az első harmada volt, amely során a cimbalom egyik meghatározó képviselője, Lukács Miklós adott szólókoncertet. Nehéz volna letagadni, mennyire tisztelem, ahogy Lukács kiterjesztette a cimbalom játéktechnikáját, műfaji integrációját egyaránt. De nem az elfogultság okozta az élményt, ráadásul sok minden van, ami nem ér váratlanul a játékában - ami alapestben akár nem is kedvezne a revelációnak. Mégis, az a szellem, amit a BMC koncerttermében eresztett ki a palackból, minden várakozásomat felülmúlta. Lukács teljesítménye egyszerre volt hommáge a BMC vadonatúj koncertterme, a magyar hangszeres népzene hagyománya és a kortárs improvizáció iránt is. A művészt inspirálta a remek akusztikájú helyszín, amely sugározza alkotóinak feltétlen elkötelezettségét is a zene iránt. (…)”

„(…) Nem lehetne ennél jobban jellemezni magát a koncertet sem. Az estére szánt, egyedi műsor precízen átgondolt ív mentén fejlődött, amely remek arányérzékkel találta meg az egyensúlyt a kompozíció és a rögtönzés között. Lukács Miklós hihetetlen felkészültséggel, igénnyel és döbbenetes energiával egyszerre játszott. Ritkán jutnak eszembe nagy szavak egy koncertről, nem is szerencsés ilyenekkel vagdalkozni. Ám Lukács játékára visszagondolva, még mindig ünnepi hangulatba kerülök: mélység és magasság, könnyedség és súly együtt és egymást tökéletes harmóniában kiegészítve jellemezték a művész szólócimbalmát. A népzenei és hagyományos műdal-ihletésű témákat hol teres jazzgroove-ok, hol perzselő modern harmóniafutamok ellenpontozták. A hangszer megannyi megszólási lehetőségét kreatív módon feltárva, elámultam azon, micsoda hangulatfestésre képes ez a sokáig beskatulyázott, egyesek által ódivatúnak vélt hangszer. (…)”

„(…) Borbély Mihállyal egészült duóra a formáció, ketten pedig ott folytatták, ahol a szólószakasz lezárult. (...)
A zárótételnek szánt átirat Bartók Román népi táncaiból szimbolikusan foglalta össze azokat az értékeket, amelyeket egy cimbalmon játszó magyar jazz-zenész magáénak vallhat. (…)”

A Zenei végvárak címmel, 2013. április 23-án megjelent teljes cikk a Fidelio.hu-n olvasható.