„Elképesztően tágas világot felrajzoló Lukács" „Cimbalomjátéka világszínvonalú, minden árnyalatot képes kifejezni"

Ezekkel az elismerő szavakkal ír Zipernovszky Kornél a Fidelio.hu-n és szabói a Papiruszportálon - a Magyar Rádió Zenekarának koncertjén bemutatott Borbély Mihály: Kettősverseny szólistájáról: Lukács Miklósról, akinek a játékát „zsigeri és intellektuális"-ként jellemzi Molnár Szabolcs a Magyar Narancsban

„(..) Borbély Mihály cimbalomra és tárogatóra írt kettősversenyének ősbemutatója volt az MR Szimfonikusok magyar kultúra napi koncertjének abszolút csúcspontja.(..)"  -  írja Zipernovszky Kornél.

„(...) A kettősversenyt Borbély saját magának tárogatóra, valamint Lukács Miklósra gondolva cimbalomra írta, őket Barcza Horváth József bőgőn és Dés András ütőhangszereken kerekítette ki kvartetté. Az MR Szimfonikusok kamarafelállásában a vonósok mellett csak fafúvók szerepeltek. Bizonyára párját ritkítja a két szólóhangszer versenyműben való párosítása. (...)"

„(...) Borbély nyilatkozata szerint a magyar nép- és műzenei hatások mellett perzsa, arab, török, balkáni és cigány hangzás- és ritmusvilág áttételes megjelenítése volt a célja, a már említett hommage jellegen túl. A cimbalom, a most is elképesztően tágas világot felrajzoló Lukács keze alatt különösen perkusszívan szólt. (...)"

„(...) Borbély egy majdnem-pentaton, majdnem-régi magyar népdalt komponált azokból a hangjegyekből, amelyet Schunda Vencel József vezetéknevének betűiből kódolt át. A variációs felfogás sem áll távol Borbély művének sturktúrájától: az öt tétel majdnem folyamatos előadásban szólal meg, és a zenekar változatos utat jár be eközben. Az összbenyomásom olyan volt, mintha egy mesefüzért hallgattam volna, vagy novellákat, több rövid történetet, amelyben a szereplők vissza-visszatérnek, de minden történet más. (...)"

A teljes cikk a Fidelio.hu-n olvasható.

Molnár Szabolcs a Jártas folkloristák című cikkében így ír a koncertről:

„(…) Borbély Mihály ősbemutatóként felcsendülő, tárogatóra és cimbalomra szerzett versenyműve ritka természetességgel hivatkozik a bartóki örökségre, felépítésében, „technikájában" (hisz a szerző személyében dzsesszmuzsikust üdvözölhettünk) pedig nehezen tagadhatná a Páva-variációkkal való rokonságát. S milyen jó, hogy ez véletlenül alakult így (a komponáláskor Borbély nem sejthette, hogy darabja milyen koncertmenüben lesz feltálalva), hiszen e véletlenszerűség hívta fel a figyelmet a mű kommunikációkészségére, s ezzel együtt kompozíciós rangjára. (...)"

„(…) A tárogatószólókat maga a szerző játszotta. Előadásában a tárogató korlátairól semmit, multifunkcionalitásáról annál többet tudhattunk meg. E hangszer hol szaxofonként, hol török sípként, hol klarinétként énekelt, s még azt az illúziót is felkeltette - a szimfonikus kíséret egyik izgalmas pillanata hívta fel rá a figyelmet -, hogy mindezeket képes akár egyszerre is megjeleníteni. S hogy a népzene mily készségesen kínálja fel bájait a dzsessznek, nem újdonság; miként az sem, hogy a klasszikus zene fegyelme mily könnyen válik feszélyezővé. Hála istennek, az előbbiből, a felkínált báj habzsolásából volt több, amit nem kis részben köszönhettünk Lukács Miklós egyszerre zsigeri és intellektuális cimbalmozásának, valamint Dés András (ütők), Barcza Horváth József (nagybőgő) blazirt közreműködésének. (…)”

Magyar Narancs, 2013. január 31.

 A Papiruszportálon pedig ez olvasható a koncertről:

„(...) A magyar kultúra napján adott koncertet a Rádiózenekar magyar szerzők műveiből, az együttes vezető karmestere, Vajda Gergely irányításával. Bartók, Kodály és Liszt ismert művei mellett egy ősbemutatót is hallhattunk, Borbély Mihály Kettős verseny tárogatóra és zenekarra című kompozícióját. Mind a négy darab a magyar népzene jellegzetességeiből táplálkozott, igazán érdekes volt figyelni, hogy a szerzők melyik jellegzetességet hogyan építik a műbe. (...)"

„(...) Borbély Mihály Kettős verseny tárogatóra és cimbalomra című darabja volt a koncert talán legjobban várt része, hiszen egy ősbemutatónak mindig örül az ember, s kíváncsi voltam a klasszikus zenén túli stílussal való egybeolvasztásra.(...)"

„(...) Lukács Miklós cimbalomjátéka világszínvonalú, minden árnyalatot képes kifejezni, olyan hangszíneket csal ki a hangszerből, hogy azt hallani kell. Otthonosan mozog több zenei stílusban is, zenei megoldásai kiválóak. Borbély Mihály tárogatón játszott, a hangszer sajátosságait zeneszerzőként és előadóként egyaránt kihasználta. A ráadás szédületesen jó volt, a négy dzsesszzenész, a két szólista mellett Dés Mihály és Barcza Horváth József hihetetlenül szép, gondtalan percet szerzett a népes közönségnek, az Erdély Bluest, Borbély Mihály darabját hallottuk.(...)"

A teljes cikk a Papiruszportálon olvasható. 

Borbély Mihály: Kettősverseny tárogatóra és cimbalomra – ősbemutató (Magyar Kultúra Napja, 2013. január 22., MÜPA)

Közreműködők:

Borbély Mihály - tárogató,

Lukács Miklós – cimbalom,  

MR Szimfonikusok, vezényel: Vajda Gergely

Barcza Horváth József - nagybőgő,

Dés András - ütőhangszerek

Borbély Mihály Kettősverseny tárogatóra és cimbalomra:

A tárogató és a cimbalom hangja a XIX. századi a magyar zene jellegzetes komponensévé alakult. Hangjuk a magyarokat idézi meg a hangversenytermekben. Sok-sok lépés vezetett el a töröksíptól a mai tárogatóig. Érdekes, hogy a hangszer fejlesztésének döntő fordulata a modern cimbalom atyjaként tisztelt Schunda Vencel József nevéhez kapcsolódik. A tárogatóra és cimbalomra írt Kettősverseny szerzője, Borbély Mihály műve Schunda előtti tisztelgés is. Kompozíciójának zenei anyaga a két hangszer hosszú évszázadok alatt bejárt útját reprezentálja, az egyértelmű magyar nép- és műzenei hatások mellett a perzsa, az arab, a török, a balkáni és a cigány zene hangzás- és ritmusvilága is megjelenik a kompozícióban.