Lemezkritikák, ajánlók: Gondellied in the Sahara (BMC, 2010)

„(...) Mint egy második zongorát, persze megszabadítva a billentyűzet és a mechanika kötöttségeitől, úgy szövi bele észrevétlenül Lukács Miklós cimbalmát a kvartett hangzásába. (...)"

 
 

 

 

 

Gondellied in the Sahara (2010), Michael Schiefel / Carsten Daerr / Miklós Lukács / Mátyás Szandai

kritikák, ajánlók:  

 

A BMC kiadó oldalán:  Tobias Richtsteig (fordította: Zipernovszky Kornél)

„(...) Mint egy második zongorát, persze megszabadítva a billentyűzet és a mechanika kötöttségeitől, úgy szövi bele észrevétlenül Lukács Miklós cimbalmát a kvartett hangzásába. Ennek ellenére hangzása megmarad a sokféle zenei kötődés markáns szimbólumának, mindig ott rezeg húrjai között „Magyarország“, a cigányzenei, az autentikus roma gyökerektől egészen Lisztig, Bartókig, Kodályig és Eötvös Péterig. Lukács maga nem egyszerűen csak hangszere pompás hagyományának virtuóz képviselője, mert Dresch kvartettjében, duóban Szakcsi Lakatos Bélával és a Lukács Miklós Quintettel bevezette hangszerét a XXI. századi zenébe (...) ” 
BMC  

 

                               

Jávorszky Béla Szilárd:   Fantáziadús kísérleti jazzflash   Népszabadság és nol.hu, 2010. szeptember 8. 

„(...) az éneklés határait a végletekig feszegető szólista azóta többször eljutott  Magyarország-ra. Schiefel régóta dolgozik duóban a nem kevésbé formabontó, műfajok felett szárnyaló zongoristával, Carsten Daerrel, csatlakozott a klasszikus képzettségű, de etnodzsesszben is bivalyerős cimbalmos, Lukács Miklós és e színtér egyik legjobb bőgőse, Szandai Mátyás. Az eredmény: mással nehezen rokonítható, fantáziadús kísérleti jazzflash (...)„   
Népszabadság / nol.hu

 

 

Végső Zoltán: Magyarok és a vendégmunkások    Élet és irodalom és es.hu, 2010. október 1. 

„(...) az emlegetett cimbalom mennyire adaptálható hangszer, és Lukács Miklós mindent meg is tesz azért,
hogy a kortárs cimbalomjáték határait kitolja vagy akár felszámolja. (...)"                                                               
Élet és Irodalom / es.hu  

 

 

Czékus Mihály:  A német precizitás és a magyar virtus találkozása    gondola.hu, 2011. január 10.

„(...) Mindig öröm közös produkcióban látni Lukács Miklóst és Szandai Mátyás akik, hazánkban a hangszerük – a cimbalom és a nagybőgő – legnépszerűbb képviselőinek számítanak (...)”

„(...) A német precizitás és a magyar virtus találkozása ez a lemez, amelyben egyik oldalról az afrikai gyökerű énekstílust favorizáló Schiefel és a német jazz kreatív vonulatait képviselő Daerr érkezik. A másik oldalon pedig ott van a mi két kiválóságunk, Lukács és Szandai. A négy muzsikus közös munkája egy igazán innovatív produkciót eredményezett (...)”

„(...) Lukács és Szandai remek egyéni és csapatbeli teljesítményével most is bebizonyította, hogy nem alaptalanul örvendenek olyan nagy népszerűségnek a szakmán belül és a közönség soraiban is (...)”  
Gondola.hu

 

 

Sinkovics Ferenc: Bravúros zenei pillanatok gyűjteménye     Magyar Hírlap és magyarhirlap.hu,  2011. január 13.  

„(...) Schiefel iskolázott énekes, és a zongorista Daerr jól hallhatóan képzett, valamint invenciózus muzsikus. Lukács azonban semmivel sem marad el tőlük, sőt, épp a cimbalom hangja és Lukács játéka az, ami bizonyos világzenei karaktert ad ennek a lemeznek. Nagyon úgy tűnik, hogy a bőgős Szandai Mátyásnak jelentette a legnagyobb kihívást ez a zene. Dob nélkül játszik a kvartett, tehát a ritmus, a ritmikai alapok minden gondját-baját Szandaira bízták a többiek. Ez az egyik. A másik pedig, hogy itt minden tudására szükség van. Schiefel énekszólamai és improvizációi néha a legbonyolultabb módon száguldoznak a barokk, a dzsessz, a folk világán át, s ezt bizony követni kell. A harmadik pedig, hogy nyilván inkább ösztönösség, mint tudatosság lehet abban, amikor Szandai előkapja a cigány-, illetve a magyar folk elemeit, önkéntelenül is erősítve ezzel a Lukács által teremtett világzenei hatást. Bravúros dolgok ezek. Nagyon perfekt lemezről van szó. Mind a négy muzsikus pontosan tudja, mit és miért csinál: ez a kvartett összeforrott szellemi közösségnek is tűnik, nem csak zeneinek. Ez azért szokatlan egy kísérletnél (...)”
Magyarhírlap.hu

 

 

Komlós József jr., kecskemétilapok.hu,  2010. november 16.  

„(...) Mint egy második zongorát, persze megszabadítva a billentyűzet és a mechanika kötöttségeitől, úgy szövi bele észrevétlenül Lukács Miklós cimbalmát a kvartett hangzásába. Ennek ellenére hangzása megmarad a sokféle zenei kötődés markáns szimbólumának, mindig ott rezeg húrjai között „Magyarország“, a cigányzenei, az autentikus roma gyökerektől egészen Lisztig, Bartókig, Kodályig és Eötvös Péterig. Lukács maga nem egyszerűen csak hangszere pompás hagyományának virtuóz képviselője, mert Dresch kvartettjében, duóban Szakcsi Lakatos Bélával és a Lukács Miklós Quintettel bevezette hangszerét a XXI. századi zenébe (...)”
Kecskemétilapok.hu

 

Franpi Barriaux  Citizenjazz.com,  2010. december 8.

 

Koen Van Meel, Kwadratuur.be  2011.január 11.

 

Shoestring jazz.de: Konzerte ganzjährig auf Anfrage,   2011. január 26. 

Michael Schiefel és Lukács Miklós együtműködésének újabb gyümölcse a 2014-ben megjelent Platypus Trio című lemez, amelyen a Jörg Brinkmann bőgőssel alkotó trió komplex, kísérletező, könnyed és játékos zenei „meséit" élvezhetjük.